Nyúl négy keréken

Nyúl úr ma hazajöhetett. Eladtam a fél vesémet és a családi arany után az ezüstöt is, de megérte. Gyönyörűen megy, két ujjal váltható, erős és húz, csendes. A külsők is lecserélve, ezt a szezont még kihúzzák, aztán jövőre teljes garintúracsere.

Kis szerelés is volt: vettem a Bakáts téren egy marék kárpitbolhát és alátétet, majd Führer Zoliéknál indulás előtt a vezető oldali ajtó kárpitját rendberaktuk. Legalább már tudom, hogyan kell leszedni és felrakni a kárpitot, illetve bolházásnál mire kell ügyelni. Mindig tan ul az ember. Ekkor derült ki az is, hogy hiányzik a kárpit mögötti fólia, a felső, vékony, felragasztott szivacsperem nagy része illetve a két ablaktekerő alól a fekete műanyag kör alakú betét. Ezeket hamarosan pótolom.

Ja nem fotóztam a műveletet, de Dávid lecseszett és igaza van. Legközelebb majd használon a szifont, ha már úgyis ott van az oldaltáskámban...

Hazajövetel után (az emelkedőteszt csillagos ötös, egy pillanatnyi megtorpanás nélkül repesztettünk fel a nem kicsit meredek utcán) egy pszichonosás következett, majd most a garázsban pöfizik, némi akkumulátortöltés közben.  

Lehet, vasárnap megjárjuk Sopront, Anitának ott van egy kisebb melója. Legyek bátor vagy ne legyek? Nagyjavítás utáni első hosszabb útra feleségestül indulni? :)

No, Nyúl úr ma délutánra összeállt, váltó, motor, minden a helyén. Ennek örömére a fékrendszer légtelenítésekor az egyik hátsó fékcső szépen ki is púposodott, még az eredeti volt fenn. Csere, holnap meglesz, aztán az első próbaút következik majd, amíg én a lapleadás feladataival küzdök majd. 

Ez egyben azt is jelenti, hogy ma minden stimmel, akár már szerdán hazajöhetünk. Óvatos reménykedés... :)

...a vágyam csak ennyi. Meg persze néhány más dolog is, de itt vannak a csapágyak, melyek bekerültek Nyúl úrba, Führer úr fényképe:



A gépsárkány szerelődik összefele, csütörtök délután már a kivitt gumiköpenyekről értekeztünk telefonon. Reményt keltő a dolog.

Nem akarom kiszámolni, hogy mióta tart a váltómizériám: csúnya szavak lennének kimondva a  végén, s én békés természet vagyok. Igen, Nyúl úr még nálam van, igen, még mindig váltó és motor nélkül áll Führer Zoliék udvarán. ma reggeltől viszont már így: 

Mint mindennek, ennek a változásnak is megvannak a maga tanulságai. Először is a saját hanyagságomat lehet megemlíteni. Az egész UV-szűrős, vízálló, légáteresztó ponyva kevesebb mint 5 ezer forintba került. Sokkal hamarabb meg kellett volna vennem és ki kellett volna vinnem a műhelybe. Mondjuk az lett volna a legjobb megoldás, ha már ezzel együtt érkezek oda – március elején. Nos, azóta állt kinn Nyúl az udvaron. Lehetett volna annyi eszem, hogy ezt a ponyvázást sokkal, de sokkal hamarabb megteszem.

Sajnos nem volt és ennek nem pénzügyi okai voltak szerintem, sokkal inkább lélektani.

Az első motívum a tagadásé volt. Nem lehet, hogy olyan sokáig marad ott az autó, hogy külön védeni kéne. Két hét, s már jöhet is haza. Igen ám, de a két hétből két hónap lett, aztán még több i. Először hetente, majd kéthetente telefon, néha látogatás is. Várakozás a munka elkezdésére, majd amikor megindul, egyre-másra derülnek ki az újabb javítandó dolgok. Ami teljesen természetes is egy 1967-ben gyártott autónál, melyet jó eséllyel most szedtünk szét először ennyire. Ez sem lenne baj önmagában, csak az alkatrészek megrendelésével is megy az idő, főleg, ha problémás esetek is akadnak. A hetek meg csak telnek, az autó ázik, napozik.

Aztán amikor szép lassan kiderül, hogy igenis lehet, akkor tudat alatt elkezdtem hárítani, minél kevesebbet foglalkozni az üggyel. Senkinek nem hiányzik saját sebeinek sóval dörgölése minden nap. Így persze – mint ahogyan már meséltem – két hét lesz a heti kérdezősködésből, mások érdeklődésére kicsit szomorkásan válaszolva.

Persze a másik oldal, nevezetesen a szolgáltatást nyújtó műhely is hozzájárult a helyzet kialakulásához, de ezt majd személyesen beszéljük át. Egyrészt nem tartom korrektnek a weben keresztül üzengetést, másrészt egy 10+ éves, eddig számomra tökéletes, nekem sokat segítő ügyfél-műhely kapcsolatot nem lehet elfelejteni, bármennyire is ezt javasolják többen is. Egy üveg vörösbor és két, egymást, a másik bajait, véleményét is komolyan vevő pasas fog majd egy szobába kerülni. Valamikor. 

A mai nap érvényes találata (via antikvarium.hu):

Nos, megvolt. Máshogy, máshol, másképp, mint gondoltam meg szerettem volna, Először is köszönöm a rendezőknek, így, egyszerű látogatóként, hogy összehozták, mindennel együtt jó volt.

 Először is, Nyúl úr nem készült el. Fogalmazzunk úgy: kommunikációs hiba történt a szerelés határidejének kijelölését illetően, mondjuk úgy, mindkét fél részéről. Ennek köszönhetően péntek délután még nagyjából darabokban lehetett a gépsárkány. A dolognak vannak tanulságai, melyet persze megbeszélek Führer Zoliékkal, elkerülendő a rossz szájíz megmaradását. Így marad az április 27-i Retropartyzánok, mint coming out. A speckó meglepetés persze péntek délután megérkezett a postán Amerikából, pont időben lett volna...

 Így hát a családi birodalmi csillagrombolóval közelítettem meg Biatorbágyot, a Premier Outletet. A kezdetben eléggé vacak, majd kissé tavasziasabb időben szerintem úgy 60 körüli Bogár, Busz, egy Kübel és még jónéhány offtopic autó gyűlt össze, a szervezők szerint – ahogy most olvastam – 250 regisztrált résztvevővel. Lehet, az én emlékeim csalnak meg a távolból, de mintha 2004-2005 környékén azért ez nagyobb szabású dolog lett volna.

 Dávid bíztatott, találjam majd ki, mi az aktuális divatstílus Bogáréknál. Én anno még a Rat meg a German Look környékén hibernáltam magam. Nos, a porig ültetés mellett én annyit láttam: leginkább az „örülök, hogy még van pénzem Bogarazni” stílus hódított. Ez persze egyéni vélemény, de valahogyan ez a gondolat fogalmazódott meg bennem. Illetve ami nagyon hiányzott, az a „közönséges” Bogarak tucatjai, amivel anno még a Tesco-parkolóban vagy a WestEnd tetején találkozhattam. Mintha eltünedeztek volna az itt-ott rozsdás, megnyomott, kissé viseletes mindennapi harcosok. De lehet, tévedek és rosszul láttam, rosszul emlékezem a 6-8 évvel ezelőtti dolgokra.

 Viszont jó volt találkozni és beszélgetni a fórumos arcokkal, néhány régi ismerőssel még az előző Bogaras időből. Felmarkoltam persze a trikókat, a bögréket, az „ezerforintos” hólapátot és három óra tekergés után hazaindultam. Szürke volt még az ég és belül sem sütött a nap igazán. 

Még néhány kép, a fehéregyensúlyt elfelejtettem beállítani a fényképezés elő, my bad.

További képek itt, Bripery jóvoltából.

Ma délután hirtelen támadt némi szabadidőm, úgyhogy a szemerkélő esőben kitekertem hűséges Peugeot kerékpárommal Führer Zoliék műhelyébe. Nyúl úr kissé bánatosan és erősen hiányosan álldogált a műhely előtt, míg benn a motor, a váltó és környéke, s persze a hátsó futóművek cuccai vártak a javításra-összeszerelésre.

 Zoli véleménye szerint az autót így még nem kaphatták szét, mert hihetetlen mennyiségű kosz volt lerakódva a váltóházra, mintha negyvenegynéhány évig gyűlt volna. Márpedig koszos váltóházzal nincs csapágycsere, hiszen belepotyoghat a szilárd halmazállapotú retek a nyitott helyekre, így több menetes takarítás van folyamatban. A már kiszerelt kuplungcsapágy határozottan morgott a kézben megforgatva, egyértelműen csereérett volt az is. Egyre kevésbé tűnik lehetetlennek, hogy még tényleg 100 ezer alatt van a futásteljesítmény... :)

 A beszélgetés végére kikristályosodott a menetrend. A cél: péntek délutánra összerakott Bogár várjon a műhely előtt. Ebbe minden jel szerint belefér a csapágyak cseréje, a Skoda gumiharang kicserélése gyárira, a féltengely olajcsöpögésének elhárítása, az erősen kiszálasodott gázbowden cseréje s az olajcsere. A cél az volt, hogy első menetben mindent kijavítsunk, amihez a motor kiemelése szükséges. A többi már egyszerűbben ütemezhető a költségvetési forrásoknak megfelelően.

 Ütemezésre szükség is lesz, hiszen csak jó minőségű alkatrészeket vagyok hajlandó belerakatni a kocsiba: például SKF-csapágyak kerülnek most is az elhasználódtak helyére és Castrol olaj csorog majd a motorba. Inkább lassabban, de kiváló minőségben javulgasson Nyúl úr: idő és fűtött garázs van, semmi nem sürget. Így néhány évet még kibír a karosszéria is, bár vannak érdekes részek a kocsi alsó-hátsó részén és a bal hátsó sárvédőelem, illetve a test találkozásánál. A korrodációs hibák kijavítása lesz a legutolsó fázis, először műszakilag akarom tökéletes állapotra hozni Nyúl urat.

 Végül igyekeztem lefényképezni a veterán korú ékszíj érdekes részét. Ilyet még úgysem láttam élőben... :)

 ...egy telefonhívás volt, melyet immár szokásszerűen péntek kora délután ejtettem meg Führer Zoli felé. A jó hír: Nyúl úr hátsó-középső része immár több darabban, azaz eljutottak a váltóig. Eközben sajnos (vagy inkább a várakozásaimnak megfelelően) több dologra is fény derült. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember 20 év után elmegy egy komplex szűrésre a dokihoz: nem meglepő, ha kiderül ez-az. Esetünkben ráadásul egy 45 éves páciensről van szó... Teszem hozzá rögtön: fel sem tételeztem, hogy egy 1967. november 3-án gyártott, közel 46 éves Bogár annyiért, amennyiért vettem, hibátlan állapotban lesz. Készültem, nem ért meglepetésként. Megvan az a rossz(?) szokásom, hogy minden, hozzám kerülő autót átvizsgáltatok és megcsináltatok – itt sincs ez másképp. Csak mivel szerelemautó és nem kenyérkereső, így nem baj, ha a folyamat pénztárcakímélő üzemmódban, kicsit hosszabbra nyúlik.

 Szóval amire még emlékezem a felfedezett extrák közül, az a jobb első Skoda gumihenger, az első centimétereken semmit nem működő lengéscsillapítók, valamelyik hátsó féltengely is ereszti az olajat (talán a bal?). Kiderült, a nyeles tengely csapágya mellett a kuplung kinyomócsapágy is kuka. Valami motor körüli gumit is emlegetett Zoli, ami több darabban van már, de erre nem emlékezem kristálytisztán. Ja és szőrösödik a gázbowden is. Van egy lyukasra korrodált lökhárító tartó vasam és több helyen korrózióm a kocsiszekrényen.

 Hangsúlyozom: a kocsi nem romhalmaz, februárban vizsgázott, csak nem hibátlan.

 A jelenlegi állás szerint amit csak ilyen szintű szétszedéssel, motorkiemeléssel lehet javítani, az most mindenféleképpen kijavításra kerül plusz gázbowden és gumicsere. A többi problémára pedig árajánlat készül, mire érte megyek. Nincs értelme és nem is tisztességes szerintem megcsináltatni mindent, majd negyed évig a műhely parkolójában, a szabad ég alatt rohasztani Nyúl urat, míg összeszedem a számlára valót és kifizetem a javítás költségeit. Inkább marad a több részletben tökéletesítés, alkalmazkodva a rendelkezésemre álló szabad (inkább maradjunk a máshonnan hiányzó) pénzforrásokhoz. Így el tudok menni szombaton a Rajzásra is, meg utána ide-oda, de a kocsi is biztonsággal használható lesz már és Zoliék forgótőkéje sem áll alkatrész formájában az elkészült Bogárban. Anno évekig állt náluk a szabad ég alatt egy teljesen felújított fekvőlámpás, szép zöld, amit egyszerűen nem fizetett ki a tulaj sokáig. Igaz, a fényezés bírta (egy jó pont és megjegyzendő infó), de akkor sem okos dolog.

 A tervek szerint elsőként a műszaki részt rázzuk gatyába. A garázsban álló, jó időben guruló Nyúl úr még egy évig bírni fogja a kiképzést korrodálásilag, aztán óvatosan, csak a problémás részekre koncentrálva, az eredetiséget, a gyári fényezést minél inkább megőrizve kijavítom majd a problémás részeket is /semmi para, Dávid, nem lesz kibelezős újrafújás...;-)/.  Mire 50 éves lesz, pont készen leszek mindennel. Legalábbis a terv  szerint, de ha bekopog a lottóötös, lehet, gyorsítunk kicsinyt a folyamaton...

Ja és a végére egy jó hír: Zoli véleménye szerint nem lehetetlen, hogy a gyári ékszíj van még a motoron. Continental, VW-emblémával, enyhén töredezett, de még bírja. Amíg lehet, marad rajt', aztán elrakom emlékbe. Lehet, hogy a kilométeróra még nem fordult volna át? Túl szép lenne a 93 ezer kilométeres futásteljesítmény...

Egyetlen Húgom egy igazán hasznos könyvet rejtett el az ajándékozós papírzacskóba: a híres-neves lila könyv, Wieslaw Jezewski – Hogyan tovább? Volkswagen című kötetet. Így a sokak által ajánlott “nagy hármasból” már csak Nagy Gábor Attila – Volkswagen Bogár és Dieter Korp – 1200/1300/1500 Tanácsadó című könyveit kell majd beszereznem. Ez utóbbiból egy példány van fenn az antikvarium.hu weblapján, 12 ezer jó magyar forintokért. Izé, majd karácsonyra, először a csapágycserét kellene kifizetni...

Nyúl úr egyelőre még Führer Zoliéknál pihen sajnos, így ez a hétvége is egyrészt a Поехали! tankönyv és a домашнее задание mellett hussan el, másrészt úgy néz ki, az előző projektből megmaradt üres AD-s motorblokk felkeltette egy Bogarastársam érdeklődését. Öröm és boldogság, már csak elő kell kotorni, lefényképezni és megalkudni.

Egy aranyos, három részes rövidfilmet találtam a VolksWorld weblapján. Egy ausztráliai gyárban mutatja meg a Bogarak gyártását, az első lemezektől a gurulásig. Zúzós tesztfelvételekkel az elején...