Nyúl úr ma hazajöhetett. Eladtam a fél vesémet és a családi arany után az ezüstöt is, de megérte. Gyönyörűen megy, két ujjal váltható, erős és húz, csendes. A külsők is lecserélve, ezt a szezont még kihúzzák, aztán jövőre teljes garintúracsere.
Kis szerelés is volt: vettem a Bakáts téren egy marék kárpitbolhát és alátétet, majd Führer Zoliéknál indulás előtt a vezető oldali ajtó kárpitját rendberaktuk. Legalább már tudom, hogyan kell leszedni és felrakni a kárpitot, illetve bolházásnál mire kell ügyelni. Mindig tan ul az ember. Ekkor derült ki az is, hogy hiányzik a kárpit mögötti fólia, a felső, vékony, felragasztott szivacsperem nagy része illetve a két ablaktekerő alól a fekete műanyag kör alakú betét. Ezeket hamarosan pótolom.
Ja nem fotóztam a műveletet, de Dávid lecseszett és igaza van. Legközelebb majd használon a szifont, ha már úgyis ott van az oldaltáskámban...
Hazajövetel után (az emelkedőteszt csillagos ötös, egy pillanatnyi megtorpanás nélkül repesztettünk fel a nem kicsit meredek utcán) egy pszichonosás következett, majd most a garázsban pöfizik, némi akkumulátortöltés közben.
Lehet, vasárnap megjárjuk Sopront, Anitának ott van egy kisebb melója. Legyek bátor vagy ne legyek? Nagyjavítás utáni első hosszabb útra feleségestül indulni? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.