Nyúl négy keréken

Ugyan február másodikát írjuk még, de lélekben már tavasz van. Egy-egy sunnyogós stikában autózás mellett leginkább a Nyúl Úr Reloaded-műveletre készülődök. Ennek leginkább a garázsban vannak jelei, íme:

Sikerült apám segítségével két sornyi „lidlis” polcot beüzemelni, ami egyrészt kulturáltabb tette a sarokban lakó káoszt, másrészt minden cucc, irodalom kényelmesen elfér rajta. Találtam néhány buszos meg 03-as cuccot is. Ezeket vagy elajándékozom, vagy LazloW remek és vadonatúj bontójában elbizniszelem. Tőle éppen ma szereztem egy vezető oldali ablakot, mert az eredeti rettenetes módon szét van karcolva. Olyan, mintha évekig dörzsölgették volna minden egyes fel- és letekerésnél valami durva csiszolópapírral. Sávosan tejüveg lett, ami nagyon csúnya. Szóval 2000 forintért szereztem egy egészen jó állapotban lévő üveget fém aljzatostul. Be is raktam a kádba és lecsutakoltam, először Ultradermmel, majd ablaktisztítóval. Szép lett.

Nyúl úr pedig csütörtök reggeltől a Führer és Németh autóklinika vendége lesz. Azt hiszem, sikerült a múltkori problémát megbeszélni, s mivel velem alapvetően mindig korrektek voltak, az elvégzett munkára panaszom nem volt, most is odamegyünk. Az alapvető feladat a leműszakiztatás, illetve egy nagyobb túrára történő alapos átnézés, felkészítés. Ehhez jönnek majd az olyan apróságok,  mint a már említett ablaküveg-csere, a törött antenna pótdarabra cseréje vagy éppen az ablakmosó rendszer kiépítése (szigorúan az eredeti, pótkerekes-pneumatikusra). S azt is vállalták, hogy betanítanak az alapvető, út menti szerelések csínjára-bínjára. Érdekes móka lesz, szerszámot nekem kell vinni, hiszen az lesz nálam majd az út szélén is…

Ha nincs lehetőség látványos lépésekre, maradnak az apróságok. Ilyen volt Nyúl úr kiporszívózása (shame on me, kicsit piszkosan-kavicsosan raktam le még 2014 augusztusában a garázsba) és ablakainak lepucolása. Inkább szimbolikus, amolyan léleksimogató dolog, nem klasszikus hegesztés. A kellemesen meleg hétvége kiváló alkalmat teremtett egy kis takarítgatásra. Persze később elfajultak az események…

Szóval Nyúl úrral kitolattam a garázsból (mondanom sem kell talán, hogy pöcc-röff), porszívó ki, hosszabbító ki, összedug, zümmög, takarít. Nem volt egy nagy etwas, szépen végigmentem minden szóba jöhető területen. A hátsó részeket persze szigorúan levetett bakanccsal, nehogy összekoszoljam a frissen kiglancolt belsőtereket. :)

Aztán jöttek az ablakok, kívül-belül. Szintén sima ügy, csak kellett néhány tekercsnyi papírtörlő és egy nagy flakon Clin. Jut’ eszembe, ugye említettem már, hogy furcsa, lemoshatatlan barna pöttyök lepték el a garázsban álló Nyúl urat? Mosogattam én mindennel, ami csak a kezem ügyébe került, de semmi. Polírozás kell, de az meg jelenleg nekem egy kisebb vagyon lenne. Nos, csoda történt: a Clin – mikroszálas kendő kombó 90 százalékos hatékonysággal tünteti el a barna foltokat, egy perc per pötty sebességgel.

Nem, nem számoltam meg, hány darab van összesen a Bogáron. Ami tény, hogy a bal első sárvédő és a mögötte lévő háromszög alakú lemez folttalanítása egy röpke órácska volt. Közben szólt a Jazzy, a nap sütött, én szentségeltem a dörzsölgetés közben, szóval minden a helyére került.

Amikor már szétdörzsöltem a mutatóujjamat, eszembe jutott, hogy a bal oldali tompított és a helyzetjelző nem égett legutóbb. Némi ütögetésre a tompított életre kelt, de ez nem megoldás. Ellenben a szerelgetés az: nosza, essünk neki, elő a csavarnyúzóval! Alsó csavar ki, a lámpa nem jön. ’nyád.

Az okostelefonok előnye a Messenger, ugye, amiben képeket is lehet küldeni az áldozatnak, jelen esetben Dávidnak, aki végigasszisztálta a „mi a nyavajáért nem jön ki ez a dög?!” magánszámomat. Végül rájöttem, hogyan jön ki a lámpatest, megoldottam saját kútfőből. Saruk le, csiszolgatás, hátha segít. Összerak, de semmi. Mint kiderült, az ezer éves izzó adta meg magát. Remek, a halogén pótizzó működik, akkor a vezetékek és saruk működnek. Ez is valami. Nyúl úr szépen visszaállt a garázsba, én meg mentem kenyeret sütni.

***

UPDATE: kedden vettem két tompított (60/55W-os halogének, Cs. Gábor kiskorú bolttulaj megesküdött, hogy remek lesz és nem bántja a foncsorozást) és két helyzetjelző izzót. Az egész nem került 3 ezer forintba, fájdalomküszöb alatti a dolog. Amint pluszok lesznek, szerelünk.

…hát, nem lesz hosszú, az már bizonyos. Azaz az értékelés nem: az év nagyon is hosszú volt, óriási változásokkal az életemben. Volt, amire számítottam (ilyen például a hazaköltözés Silver Springből) és volt olyan, amire álmomban sem.

Ami viszont megmaradt, az a varázslat. Az összetéveszthetetlen öregbogár-illat, amit akkor érzek, amikor lemegyek a garázsba és magamra csukom Nyúl úr ajtaját. Amikor kiszorulnak a gondok, a történések és megmarad a szerelem. Tiszta, önzetlen, értelmetlen érzés.

Fejben már a következő, 2016-os szezont tervezgetem. Az anyagi lehetőségek radikálisan megváltoztak, úgyhogy csak nagyon óvatosan gondolkodom, mit lehet, mit nem. Jövőre leszek 40, ezt, ha minden igaz, egy komolyabb túrával tudom majd megünnepelni – ha kenyéren és vízen élek az év közepéig. Szerintem megéri.

A másfél éves garázsos pihenőt műszakilag – az eddigi jelek szerint – kiváló állapotban vészelte át Nyúl úr. Kell rá egy műszaki vizsga és mehetünk is. Persze a fékeket és az üzemanyagrendszert ellenőrizni kell, de pöcc-röff indult ma is, jön, megy, megáll. Ami bajos, az a külseje, egészen pontosan a rákerült barna csöppek, melyeket az itthoni vegyszerekkel eltávolítani nem tudtam. Kéne egy full polír, de ez most egészen biztosan nem fér bele a költségvetésbe.

Szóval 2016 január elsején nyomok egy kövér reset gombot, felállunk a földről és nekiindulunk a következő negyvennek. Lesz kivel, lesz mivel: ott, a garázsban lapul az egyik főszereplő. Stay tuned.

...sőt, Bogártalanul. Amióta tavaly szeptember elején kiköltöztem az Egyesült Államokba, egy kezemen meg tudom számolni, hny Bogarat láttam. Ötöt. Volt egy 1303-as Philadelphiában, egy hónapja, forgalomban. Sajnos fotózni nem tudtam, mert mire az öreg  négyes Szifonom kamerája elindult, addigra a bubis elpöfögött. Szép, egészséges hangja volt legalább.

Aztán volt egy fekete egyhármas egy BMW-féle autókereskedés udvarán, még a jegeces februárban. Egyszer visszanézek arra, szerintem még ott állhat, kerékpárral kábé húsz-harminc perc és a lengyel bolt, a Klbasa Factory mellett van. Ez pedig hideg kovászos uborkát jelent, ami jóság.

Aztán van egy szintén fekete egyhármas, ez itt ni, a Georgetown Avenue-n:

Ez valami autószerelde udvarán álldogál, a buszból lőttem a képet, még visszanézek.

S persze a két héttel ezelőtti lelet: két Bogár, egy Ponton és egy állólámpás Merga. Szegények hivatalosan eladóak, de ezekért itt pénzt senki nem fog adni. Mondjuk a tuéaj kezét tördelném elfele, a sibedás Ponton miatt főleg, amire egy nyavalyás ponyvát nem tudna teríteni így minden  beesik az utastér maradványaiba: hó, jég, eső, falevél. Remek.

Próbálok majd valami klubot találni Maryland-ben vagy a környező államokban: érezhetően itt már gyakorlatilag csak hobbyautóként vagy veteránként Bogaraznak, hétköznap nem nagyon jár már a boxer.

...’n’ still runnin’. Természetesen nem adtam el Nyúl urat, sőt, egy hete megenn napi rohangálós autó, de ez egy hosszú történet. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő: érdekes látvány, amikor az ember (másik) autójának aljából sugárban ömlik ki a benzin – tankolás közben, a kút kellős közepén.

 Naszóval élünk és virulunk. Na jó, élünk. Nyúl úr természetesen hibátlanul eszi a kilométereket, bármilyen más feltételezés sértő is lenne számára. Pöcc-röff, bárhol, bármikor. Nincs kompromisszum, csak engedelmes robot, szédítő(nek látszó) száguldás a naplementében. Vagymi.

 Nálam viszont sűrűbbek lettek az elmúlt hónapok. Úgy alakult, hogy egyrészt ziláltabb lett a mindenféle életem, másrészt meg kiderült: szeptemberben lelécelek Washington DC-be, úgy 10 hónapra. Emiatt kimarad az őszi Pécel is, amit nagyon sajnálok. Másik folyamodványa ennek a takarékosság, hiszen hirtelen és váratlan volt ez a lehetőség, amit nem lehet nem kihasználni. Annak is örülök, hogy LazloW-től sikerült beboltolni a leendő restaurálás első elemét, egy orr-részt. Itt pihen a garázsban és ami még fontosabb: ki is van fizetve.

 Voltunk lagziban is Nyúl úrral: a násznép áttranszportálásánál őrjöngő harcok folytak a 2x3 helyért, amit a két környi átszállíts lehetővé tett. Pedig szép nagy, drága autók is voltak a vendégseregben, de valahogy mindenki erre az öreg gyöszre izgult rá. Mondjuk meg tudom érteni a dolgot... ;)

 Ja és a menyasszonyrablás is Nyúl úrral történt. Na az vicces volt: megcsúsztunk az akcióval, én vártam, kocsi ajtaja tárva, ülés előrehajtva, hogy az ifjú ara csüccs majd huss. 10 perc alapjáraton pöfögés után meguntam, bementem egy limonádéért. Odabenn remek hangulatú moldvai táncház, mindenki mulat. Úgy újabb 10 perc után tűnik fel, a menyasszony sehol. ’sszameg. Rohanás vissza a kocsihoz, persze már benn ül, mndenki engem keres. Beülés, elporzás (a szó szórós értelmében, hiszen zúzottköves gazdasági út vezetett a csárdához), majd a szomszéd község főterén megállás. Na, a következő 15 percet itt, a „vasműszaki”előtti parkolóban töltöttük, mert olyan jó volt a műsor a lagziban, hogy nem igazán keresték az ifjú feleséget. Az ifjú feleség emiatt egy kicsit morcos lett.... :)))))))))))))

 Meg volt egy másik roham, ez speciel az állatorvosi ügyeletre. Ha Bodza (szolgálati házőrző) nem megy a labda után, szólításra nem csóvál illetve a jutalomfalatot sem eszi meg, akkor Bodza haldoklik. No, emiatt száguldottunk hétfő reggel a Lehel utcai ügyeletre. Vizsgálat, szuri, azóta mintha kicserélték volna.

Fűnyírás pipa, kenyérsütés in progress, akkor itt a lehetőség egy kis berhelésre. Valami könnyed hétindító megmozdulás, legyen mondjuk egy légszűrőtisztítás. Ilyet úgysem csináltam még, Csevesznyén – lévén 1303-asról volt szó – papírszűrős, modern légszűrő volt. Nyúl úr viszont hagyományos, olajos légszűrős.

 Nu, kitolattam, motorháztető felnyit, igyekezve okosan nézni. Vagy legalább hitelesen imitálni ez utóbbit. Ami a szemlélődés legelején feltűnt, az a finom szivárgás a karburátor talpánál lévő tömítés környékéről. Felette semmi, alatta nyomok, kizárásos alapon itt ereszt. Sebaj, megy a hibalistára, azért papír, hogy bírja a felírást.

 A légszűrő megmozgatásánál észrevettem, hogy a szorítóbilincs semmit nem tart, csak lazán üldögél az egész a karburátor tetején. Gyanítottam, ez nem üzemszerű, a gyors telefonos konzultáció során ezt LazloW is megerősítette. Sebaj, meghúzzuk. Ez akkor még jó ötletnek tűnt.

 Aztán elolvastam a könyvet, miképp is illik légszűrőt tisztítani. Tető levesz, olaj eltávolít, alsórész megtisztít, jelzésig olajjal feltölt, örül. No, először azon töprengtem el, hogy miért nem jön le a légszűrő teteje, pedig kikattintottam a leszorító bizgentyűt. Azért, mert van egy másik, hátul, azért. :)

 Következő kérdés: a koszos olajat hogyan távolítom el? Nem kevés, majd másfél deciliter, szóval a kitörölgetem papírtörlővel nem játszik. Kis töprengés után rájöttem (magamtól!!!), hogy ha az előmelegített levegőt szállító harmonikacsövet és az olajbeöntő mellé csatlakozó kartergázcsövet lecsatlakoztatom, illetve a nemrég meghúzott rögzítőbilincset is kioldom, a légszűrő simán leemelhető. Öröm, boldogság, az olajat pikk-pakk kiöntöttem egy, már használaton kívüli üveg konyhai mérőedénybe. Szép fekete volt, de alig maradt sár a légszűrő alján.

 Kitakarítottam és közben észrevettem, hogy több helyen is korrodált a fém légszűrőház, volt, ahol már a festéket is ledobta. Máshol a felhólyagosodás látszik, előbb-utóbb ott is potyog majd a festék. Kérdés, hogy ez mennyire jelent azonnali problémát vagy inkább a ráérősebb fajta. Illetve persze az is, hogy az amúgy remek állapotú, szinte karcmentes légszűrőház javítható-e úgy, hogy az érintett részeket fémtisztára csiszolom, majd olajálló festékkel lekenem.

 Végül minden a helyére került, s nekiálltam a következő projektnek, de erről majd máskor, mert nem végeztem még vele. :)

 Képgalária itt.

Méghozzá erősen. Gyakorlatilag a Rajzás óta a garázsban alig jártam, nemhogy Bogarazzak. Az ok egyszerű, összeszedtem egy erősnek bizonyuló nyelőcsőgyulladást, kehes vagyok rettenetesen. Emiatt kénytelen voltam lemondani a LazloW-szervezte, május elsejei eggenburgi utat is, amit rettentően sajnálok. A dologhoz hozzátartozik, hogy kábé 10 évente egyszer vagyok beteg, 38 évesen fogalmam sincs, hogyan működik a táppénz, mert még nem volt hozzá szerencsém. Emiatt azonban morgós beteg vagyok, idegesít a saját esetlenségem, nem vagyok hozzászokva. Szegény Anitát ilyenkor nem irigylem.

 Így marad a fejben Bogarazás. Legalább van időm nézegetni a március végén összeállított teendők listáját: az egyelőre 28 tétel között próbálok fontossági/megvalósíthatósági sorrendet felállítani. Kellene például egy normális üléshuzat, főleg, ha befejezem majd a kárpittisztítást: nem szeretném a szép, gyári bordó huzatot szétülni, összekoszolni. Ideje lenne egy légszűrőtisztításnak is, legalább megtanulom, hogyan is kell, nem lehet egy atomfizika. Érdekes és aránylag új jelenség a fékpedál időnkénti felkeményedése, majd újra normálisan működése.

 Aztán a nemrég lezajlott lomtalanítás eredményét kihasználva nekiállok egy sarkot kialakítani (asztal, szék már van), ahol a Bogaras cuccokat tárolni tudom, elérnek a könyvek, újságok, papírok, listák, miegymás. Idő van, nem rohanok, csak úgy jól esne a kis lelkemnek. 

...hogy a totalcar csapata kezd rendesen beVW-zódni? Motordoktor után Perkó Rudolf Márk szerzett egy körbelemezes (kastenwagen) T2b-t, majd most Bende Tibor coming out-olt egy kissé viharvert 1300-assal. :)

Jó volt és mégsem. Ami a szervezőkön, a felhozatalon és az időjáráson múlt, az csillagos ötös. Ami zavart: a csütörtökön összeszedett gyomornyavaja, ami miatt szombat reggel bőven lázasan és átlag 7 másodpercenként ritmikusan lüktetve kiszakadni kívánó belsőkkel vártam LazloW barátomat, aki, miután a Sparkafere nem állt talpra a Rajzásra, velem utazott. Éppen emiatt elmaradt minden szépítés, mosás, csinosítás, „as is” állapotban robogtunk el először a Jagelló úti nagy parkolóba d1987-ért és barátjáért, majd onnan az ibériai vörös szörnyeteg és egy gyönyörű fehér 1300-as előtt, a konvoj felvezető autójaként robogtunk ki a Premier Outletbe. Összesen csak az utolsó körforgalmat tekertük végig egyszer, mert mindig elfelejtem, hogy az 1-es útra nincs kiírva az outlet iránya, csak eggyel beljebb kerülve. Ennyi belefért. :)

 A Rajzáson találkoztam sok régi ismerőssel, sok szép és egyedi autóval, volt, ami bejött, volt, ami nem. Ízlés kérdése, de megférünk a Nap alatt mindannyian. Pityubától átvettem a 2014-es bogarhatu.hu-s pólót és a kapucnis pulcsit, majd gsattila-tólszereztem két, a gyűjteményből még hiányzó darabot a 2000-es évek közepéről. Yikes.

 12.00-kor fórumos csoportfotó, a tavalyi szpíkeres afférból okulva csendes híradólánccal összeterelve az embereket. Aztán egykor éreztem, hogy eddig bírtam. Telefon LazloW-nek, aki loholt, majd szépen hazapöfögtünk. Megérte, még szar állapotban is, csak sajnálom, hogy fizikailag nem bírtam tovább, pedig nem vagyok egy betegeskedő fajta.

Képek:
- sleepAIR

- TBK001

Hétfőn és kedden egy továbbképzésen vettem részt a festői Balatonkenesén. Mivel a meteo végig napsütéses időt jósolt, kedvem volt Nyúl úrral legurulni, Bogarazni egyet, ha már két napig úgyis a kötelesség döngöl majd a Balaton-part talajába. Mármint képletesen, persze, de belátom, az előzőmondat egy derekas képzavar. Még szerencse, hogy szerkesztő és újságíró lennék, vagy mi a szösz.

 Szóval hétfőn reggel hétkor start, szokásos motormelegítés a garázs előtt, majd amikor a szívató egyet visszakattant, indulás. A legnagyobb csodálkozásomra pillanatok alatt átjutottam a városon és nyolckor - ha jól emlékezem - már Érden hasítottam a régi 7-es utat.

 Az éteri állapot egészen Székesfehérvárig tartott, ahol az elkerülő gyűrűn jöttem rá: a tárcám, benne minden irattal és persze a pénzzel, bankkártyával, nos, az otthon maradt. Egy gyors pillantás a benzinszint-mutatóra: negyed felett egy picivel. Nos, időre megyek, visszafordulni nem lehet. Leérek, marad amennyi marad benne, hozzátöltöm a karácsonyra kapott kannáéból az 5 liter vésztartalékot (merthátugye ez egy vészhelyzet) s majd kedden elindulok haza és meglássuk, meddig jutok. 120 kilométer az út Keneséig és ugyanennyi vissza. Ha nagy gáz van, apám kiment egy kanna benzinnel és persze a pénztárcámmal, úgyis otthon lesz délután.

 Innentől már csak az iratnélküliség zavart, de az nagyon. Ez főleg annak köszönhető, hogy én még ennyi rendőrt soha nem láttam sem a 7-es úton, sem egyáltalán az országúton, mint az elmúlt két napban. Egyszer az előttem lévő autót intették ki, ekkor azért nyeltem egy nagyot. Teljesen igazuk lett volna, ha megkérik, hogy csüccsenjek át a szolgálati Astrába és látogassuk meg a területileg illetékes kapitányságot: összesen egy forgalmi volt nálam. Az meg eléggé kevés, lássuk meg.

 Szerencsére gond nélkül leértem, parkolás, gyors könyvelés a 2014-es noteszbe (minden utat vezetek, km óra állásokat, vásárlásokat, tankolásokat, parkolójegyekre kiadásokat stb...) majd irány az 1982-ből itt maradt üdülőkomplexum. Patikatiszta volt minden, de tényleg egy nem is kicsi darabka "átkos". Komolyan mondom, nem is lógott ki a Bogár a hangulatból. Persze a kollegák rögtön felfedezték a parkolóban álló Nyúl urat és mindenkinek volt egy Bogara és/vagy egy sztorija a régiszépidőkből.

 Ha már a Balaton partján vagyok, késő délután, amikor már a fények lágyabbak, stikában kigurultam a partra. Szép füves-fás-bokrso terület, hullámtörő kövek, nádas, miegymás. Idill. Senki sem szólt rám, egyedül voltam, fél órát játszhattam a telefonnal és a fényekkel. Tapasztalat: egyrészt meg kell tanulni autót fényképezni (mert azért ez is egy külön szakma), másrészt fényképezőgépet kell hozni, az iPhone ilyen feladatra már kevés. Szerelgetős képekhez megfelelő, de ilyen komolyabb melóhoz már nem.

 Kedden reggel megpaskoltam a motorháztetőt, majd észrevettem: sikerült egy virágzó fa alá parkolnom. Sárga virág, sárga virágporral, nem kevéssel. Így indulás előtt nem csupán a vésztartalék benzin beöntése és utána a motormelegítés lett aktuális, hanem az ablaktakarítás is. Gyors búcsúintegetések, irány Budapest, az indulásnál a negyed tankon éppen túllendülő benzinszintjelzőt gyakran lesve. Végül sikerült izgalommentesen hazaérni (Nyúl úrnak lelke van, megbeszéltük a dolgot), a színes foltot csupán a székesfehérvári tűzoltóság sajnos a préri közepén tárolt veterán tűzoltó járműi jelentették. Fék, padka, két kattintás...

 Végül egy tökéletes gondolat egy újdonat bogarastól, Herbie-től, a fórumról: "Pár régi autó után rájöttem, hogy egy felújításnak csak úgy van értelme ha előtte olyan élményeket gyűjtesz magadba, amik a hosszú nehéz felújítás alatt is kitartanak és emlékeztetnek miért is csinálod azt..."

Hogydeúgyvan.

A képek itt laknak.