Ma délután hirtelen támadt némi szabadidőm, úgyhogy a szemerkélő esőben kitekertem hűséges Peugeot kerékpárommal Führer Zoliék műhelyébe. Nyúl úr kissé bánatosan és erősen hiányosan álldogált a műhely előtt, míg benn a motor, a váltó és környéke, s persze a hátsó futóművek cuccai vártak a javításra-összeszerelésre.

 Zoli véleménye szerint az autót így még nem kaphatták szét, mert hihetetlen mennyiségű kosz volt lerakódva a váltóházra, mintha negyvenegynéhány évig gyűlt volna. Márpedig koszos váltóházzal nincs csapágycsere, hiszen belepotyoghat a szilárd halmazállapotú retek a nyitott helyekre, így több menetes takarítás van folyamatban. A már kiszerelt kuplungcsapágy határozottan morgott a kézben megforgatva, egyértelműen csereérett volt az is. Egyre kevésbé tűnik lehetetlennek, hogy még tényleg 100 ezer alatt van a futásteljesítmény... :)

 A beszélgetés végére kikristályosodott a menetrend. A cél: péntek délutánra összerakott Bogár várjon a műhely előtt. Ebbe minden jel szerint belefér a csapágyak cseréje, a Skoda gumiharang kicserélése gyárira, a féltengely olajcsöpögésének elhárítása, az erősen kiszálasodott gázbowden cseréje s az olajcsere. A cél az volt, hogy első menetben mindent kijavítsunk, amihez a motor kiemelése szükséges. A többi már egyszerűbben ütemezhető a költségvetési forrásoknak megfelelően.

 Ütemezésre szükség is lesz, hiszen csak jó minőségű alkatrészeket vagyok hajlandó belerakatni a kocsiba: például SKF-csapágyak kerülnek most is az elhasználódtak helyére és Castrol olaj csorog majd a motorba. Inkább lassabban, de kiváló minőségben javulgasson Nyúl úr: idő és fűtött garázs van, semmi nem sürget. Így néhány évet még kibír a karosszéria is, bár vannak érdekes részek a kocsi alsó-hátsó részén és a bal hátsó sárvédőelem, illetve a test találkozásánál. A korrodációs hibák kijavítása lesz a legutolsó fázis, először műszakilag akarom tökéletes állapotra hozni Nyúl urat.

 Végül igyekeztem lefényképezni a veterán korú ékszíj érdekes részét. Ilyet még úgysem láttam élőben... :)