...egy telefonhívás volt, melyet immár szokásszerűen péntek kora délután ejtettem meg Führer Zoli felé. A jó hír: Nyúl úr hátsó-középső része immár több darabban, azaz eljutottak a váltóig. Eközben sajnos (vagy inkább a várakozásaimnak megfelelően) több dologra is fény derült. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember 20 év után elmegy egy komplex szűrésre a dokihoz: nem meglepő, ha kiderül ez-az. Esetünkben ráadásul egy 45 éves páciensről van szó... Teszem hozzá rögtön: fel sem tételeztem, hogy egy 1967. november 3-án gyártott, közel 46 éves Bogár annyiért, amennyiért vettem, hibátlan állapotban lesz. Készültem, nem ért meglepetésként. Megvan az a rossz(?) szokásom, hogy minden, hozzám kerülő autót átvizsgáltatok és megcsináltatok – itt sincs ez másképp. Csak mivel szerelemautó és nem kenyérkereső, így nem baj, ha a folyamat pénztárcakímélő üzemmódban, kicsit hosszabbra nyúlik.
Szóval amire még emlékezem a felfedezett extrák közül, az a jobb első Skoda gumihenger, az első centimétereken semmit nem működő lengéscsillapítók, valamelyik hátsó féltengely is ereszti az olajat (talán a bal?). Kiderült, a nyeles tengely csapágya mellett a kuplung kinyomócsapágy is kuka. Valami motor körüli gumit is emlegetett Zoli, ami több darabban van már, de erre nem emlékezem kristálytisztán. Ja és szőrösödik a gázbowden is. Van egy lyukasra korrodált lökhárító tartó vasam és több helyen korrózióm a kocsiszekrényen.
Hangsúlyozom: a kocsi nem romhalmaz, februárban vizsgázott, csak nem hibátlan.
A jelenlegi állás szerint amit csak ilyen szintű szétszedéssel, motorkiemeléssel lehet javítani, az most mindenféleképpen kijavításra kerül plusz gázbowden és gumicsere. A többi problémára pedig árajánlat készül, mire érte megyek. Nincs értelme és nem is tisztességes szerintem megcsináltatni mindent, majd negyed évig a műhely parkolójában, a szabad ég alatt rohasztani Nyúl urat, míg összeszedem a számlára valót és kifizetem a javítás költségeit. Inkább marad a több részletben tökéletesítés, alkalmazkodva a rendelkezésemre álló szabad (inkább maradjunk a máshonnan hiányzó) pénzforrásokhoz. Így el tudok menni szombaton a Rajzásra is, meg utána ide-oda, de a kocsi is biztonsággal használható lesz már és Zoliék forgótőkéje sem áll alkatrész formájában az elkészült Bogárban. Anno évekig állt náluk a szabad ég alatt egy teljesen felújított fekvőlámpás, szép zöld, amit egyszerűen nem fizetett ki a tulaj sokáig. Igaz, a fényezés bírta (egy jó pont és megjegyzendő infó), de akkor sem okos dolog.
A tervek szerint elsőként a műszaki részt rázzuk gatyába. A garázsban álló, jó időben guruló Nyúl úr még egy évig bírni fogja a kiképzést korrodálásilag, aztán óvatosan, csak a problémás részekre koncentrálva, az eredetiséget, a gyári fényezést minél inkább megőrizve kijavítom majd a problémás részeket is /semmi para, Dávid, nem lesz kibelezős újrafújás...;-)/. Mire 50 éves lesz, pont készen leszek mindennel. Legalábbis a terv szerint, de ha bekopog a lottóötös, lehet, gyorsítunk kicsinyt a folyamaton...
Ja és a végére egy jó hír: Zoli véleménye szerint nem lehetetlen, hogy a gyári ékszíj van még a motoron. Continental, VW-emblémával, enyhén töredezett, de még bírja. Amíg lehet, marad rajt', aztán elrakom emlékbe. Lehet, hogy a kilométeróra még nem fordult volna át? Túl szép lenne a 93 ezer kilométeres futásteljesítmény...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.