Ha már türelmetlen vagyok, ha már kompromisszumokat kötnék, abba kell hagyni a takarítást és mondjuk el kell menni platnin csirkemelleket sütni a kertben. Ez volt a mai nap fő tanulsága, illetve hogy a használt fogkefe univerzális takarítóeszköz.
Úgy gondoltam, hogy mivel Anita úgyis melózik ma a választások coverelése miatt, így lesz időm nekiesni a kárpitok kényesebb, fehér csoportjának. Igaz, a múltkori teszttisztogatás után meglehetősen optimistán indultam lefelé a lépcsőn a garázsban, kezemben drága jó barátommal, a vödörnyi langyos Arieles vízzel és hű csatlósaival, úgyismint fogkefe, körömkefe, törülköző. S persze nem hiányozhatott a mai napra szánt csodafegyver, az apámtól kölcsönkapott puha kefe sem, amit a lyukacsos tető- és oldalkárpit tisztításához terveztem bevetni.
Bemelegítésnek a két napellenző szerepelt a napirenden: beültem, térdemre a törölköző az esetleges lecsöpögő hab felfogására, majd fogkefés sika. Gyors, eredményes munka volt mintkét oldalon, a fényképek magukért beszélnek. Meglepetésemre a tartó műanyagelemek is kifehéredtek, arra számítottam, a 47 év alatt jobban besárgultak. Mondjuk vigyáztam is a munka közben, hogy ne törjek le semmit, amikor a napellenzőt oldalra hajtottam. Megérte, csodaszép lett. S ha már arra jártam, a tükör sem maradhatott ki. A szára sokat fehéredett... ;) A képen a jobbos ellenzőt már letakarítottam, a balos még eredeti.
A következő lépésnek a tető kisuvikszolását gondoltam. Elsőre szokás szerint egy kisebb területen teszteltem, jobbos ajtó felett. Puha keve, lerázva, kevés dörgölés, koszos hab letörlés. Aztán a rémület: a kárpit kicsit megnyúlt, behullámosodott. Fcuk. Ellenőrzés a másik, érintetlen oldalon: igen, ott kifeszül rendesen, csodásan, délcegen. Fcukfcuk. Akkor most az jön, hogy megkérdezem az okosabbakat, addig is hadd száradjon, s ha hullámos marad akkor is, legalább tovább már nem rongálom az állapotokat. Felbaktattam a géphez, gyors kérdés a fórumra, illetve az illetékes FB-csoporthoz, ezésez történt, para vagy nem para? Egy Két válasz jött, mely szerint abszolút nem probléma az időszakos behullámzás, mehet a kefés tisztogatás, illetve inkább mosogatószivacs, mint kefe. Egy másik, immár magánmegjegyzés szerint viszont nem kéne erőltetni, nehogy tönkretegyem a 47 éves, szinte hibátlan kárpitot (összesen egy darab 1 cm-es szakadásos elválás, az is oldalt, nem feltűnő helyen, az ablak alatt).
Így legyek okos: inkább elmentem a húgom szülinapi estebédjére sütögetni. Ezalatt szépen lehiggadtam, megtömtem a pocakomat, bekávéztam szépen – és a kárpit is megszáradt. Valóban visszarántotta magát, ránézésre, simításra teljesen olyan, mint a másik, még koszos oldalon. Azért annyira bátor nem voltam, hogy akkor nekiálljak a teljes tetőnek, így bölcs döntést hozva a B-oszlop és a két kapaszkodó lett a további műveleti terület. Szépen elindultam felülről lefelé, a már lassan megszokott hihetetlen eredménnyel. Csodaszép lett mind az oszlop fehér borítása, mind a kapaszkodó és annak rögzítése. Bár azt, aki kitalálta a kapaszkodóba nyomott finom bőrutánzat-mintát, nagyon meg tudnám ütni. A tizedmilliméteres redőkből kivakarni a soktízéves szutykot, hát, idegőrlő feladat. Ekkor jöttem rá az időnkénti szünet hasznosságára: kutyának labdát dobálni, kávézni, főrumot ellenőrizni, Anitát felhívni. Így egyrészt mindig újra lesz türelmem milliméterenként, maximális tisztaságra törekedve haladni, másrészt nem gyújtom fel az egészet a francba. Nem nagyon értem mostanában, miért is volt jó ötlet fehér kárpittal épített veteránautót venni – ismét... :)
Negyed nyolcra egyrészt el is fáradtam, másrészt sötétedett, ami a finom mozdulatos, fogkefés takarításhoz nem ideális, harmadrészt pedig pont kész lettem a két oszloppal, illetve az oszlopoktól a csomagtartó felé haladó, ülések feletti kárpitokkal, ezeket azért mertem fogkefével támadni, mert rá van ragasztva a fémre, így nem tud behullámosodni. Jó volt ez így, elég is volt. Azt már látom, hogy a tavasz rámegy a belső takarításra (a kárpit után jönnek majd az egyéb részek, kormány, fémelemek, krómozás stb). De nem baj, öreg vagyok, Nyúl úr sem fiatal, ráérek, ráérünk. Maradjon öröm a Bogarazás, ne csapjon át nyűgbe.
S mivel a blog.hu képfeltöltése behalt, így egy nyilvános Google+ könyvtárba pakoltam a képeket, a kérésnek megfelelően előtte-utána képek gazdagon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.