Szegény Dávid már tudja: a sárfogó gumijaimat egy többé-kevésbé U alakú vas tartja a helyén. Konkrétan két hete ígértem neki, hogy aláfekszem Nyúl úr seggének és lefényképezem, de valahogy sosem jött össze. De mivel szerencsére már vagy két hónapja megígértem, hogy kigurulok megmutatni azt a Bogarat, amit majdnem Ő vett meg (csak én gyorsabb voltam), így ma délután végre megnézhette a felfogatást.
Odafelé a 10-es és 117-es utat választottam, Dorog-Kesztölc-Esztergom Kertváros-Esztergom útvonallal. Délután ötös indulás, így Pilisvörösváron derekas dugó az agglomerációba hazatérő, megfáradt városban dolgozók miatt. Onnan csendes suhanás. Érdekes volt megfigyelni, milyen görcsös előzési kényszert okoz egy, a sebességkorlátozásokat betartó 46 éves Bogár a középkorú, tokásodó, Hyundai egyterűekből, 10 éves Passatokból, BMW-kből pengeszájjal kitekintő családapákból. Sajnálom őket, ha ez teszi boldoggá a péntek délutánjukat. Nekem a gondtalan időutazás, a szép esti fények, a táj, a ciripelő kipufogók, a malomkeréknyi, vékony kormány. A béke.
A parkolóban már várt Dávid a 71-es, piros 1300-asával. Nem volt nehéz megtalálni persze a TESCO parkolójában, jellemzően nem ilyen autókkal járnak derék polgártársaink a fogyasztás székesegyházába (mely szertartást és majd szombaton hajtom végre alázatosan). Gyorsan betolattam mellé, kézfogás, majd ismerkedés.
A két autó között négy év és számos apró részlet a különbség, a színen kívül. Ja és ő nyert 5 lóerővel, neki duplaszívós, 44 pacis 1300-as dohog hátul, míg Nyúl úr lendületét egy (fénykorában) 39 lóerős F-es motor adja. Nekem sokkal jobban bejön a piros belső kárpit (melyet most az antik, geometrikus, nemrég felhányt üléshuzat véd), mint a később már szabványossá vált fekete belvilág.
Mindkét autón nyomott hagyott már az idő felettük elrepülő vasfoga, mely betette a lábát. Is. De leginkább a vasoxidot, mely változatos helyeken, de szerencsére mindkét autó esetében csak mérsékelt veszélyességgel támad. Itt remélem, hogy a kíméletes, jó idős használat és a garázs kettőse nálam még sokáig kitolja az amúgy elkerülhetetlen lakatolást-fényezést. Olyan jó lenne megtartani a gyári fényt ott, ahol még az van rajta, addig, amíg csak lehet...
Dávid elhozta az antennát is, aminek a felső részét valószínűleg majd összeházasítom a meglévő, de törött antennám alsó részével. Az még másmilyen az én vasamon és szeretném, ha meg is maradna. Az már látszik, hogy a szerelés örömökkel teljes lesz, minimális helyen lehet hozzáférni az antenna aljához.
Egy órányi fecsegés, fényképezkedés és az együtt felkeresendő találkozók (Tatabánya, Őszi Rajzás) után fixálása után kisebb kanyarokkal hazaindultam, de inkább a Pilisen keresztül, Dobogókő felé. Remek ötlet volt, minimális forgalom, maximális élvezet.
Egy helyen megálltam fotózni is, a kevés számú autós nem igazán értette a szitut, erősen bamba arccal nyomták tovább a gázpedált.
Némi kecskesajt-vásárlás, mint pihenő és 50 perc pöfögés után már a garázsban is pihent Nyúl úr. Mondanom sem kell, a legkisebb hiba nélkül teljesítette a közel 90 kilométert. Ahogy kell, semmi különös, öreg autó nem romhalmaz. És nem 1.4-es TSI Golf, hehehe...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.