Nyúl négy keréken

Hétfőn és kedden egy továbbképzésen vettem részt a festői Balatonkenesén. Mivel a meteo végig napsütéses időt jósolt, kedvem volt Nyúl úrral legurulni, Bogarazni egyet, ha már két napig úgyis a kötelesség döngöl majd a Balaton-part talajába. Mármint képletesen, persze, de belátom, az előzőmondat egy derekas képzavar. Még szerencse, hogy szerkesztő és újságíró lennék, vagy mi a szösz.

 Szóval hétfőn reggel hétkor start, szokásos motormelegítés a garázs előtt, majd amikor a szívató egyet visszakattant, indulás. A legnagyobb csodálkozásomra pillanatok alatt átjutottam a városon és nyolckor - ha jól emlékezem - már Érden hasítottam a régi 7-es utat.

 Az éteri állapot egészen Székesfehérvárig tartott, ahol az elkerülő gyűrűn jöttem rá: a tárcám, benne minden irattal és persze a pénzzel, bankkártyával, nos, az otthon maradt. Egy gyors pillantás a benzinszint-mutatóra: negyed felett egy picivel. Nos, időre megyek, visszafordulni nem lehet. Leérek, marad amennyi marad benne, hozzátöltöm a karácsonyra kapott kannáéból az 5 liter vésztartalékot (merthátugye ez egy vészhelyzet) s majd kedden elindulok haza és meglássuk, meddig jutok. 120 kilométer az út Keneséig és ugyanennyi vissza. Ha nagy gáz van, apám kiment egy kanna benzinnel és persze a pénztárcámmal, úgyis otthon lesz délután.

 Innentől már csak az iratnélküliség zavart, de az nagyon. Ez főleg annak köszönhető, hogy én még ennyi rendőrt soha nem láttam sem a 7-es úton, sem egyáltalán az országúton, mint az elmúlt két napban. Egyszer az előttem lévő autót intették ki, ekkor azért nyeltem egy nagyot. Teljesen igazuk lett volna, ha megkérik, hogy csüccsenjek át a szolgálati Astrába és látogassuk meg a területileg illetékes kapitányságot: összesen egy forgalmi volt nálam. Az meg eléggé kevés, lássuk meg.

 Szerencsére gond nélkül leértem, parkolás, gyors könyvelés a 2014-es noteszbe (minden utat vezetek, km óra állásokat, vásárlásokat, tankolásokat, parkolójegyekre kiadásokat stb...) majd irány az 1982-ből itt maradt üdülőkomplexum. Patikatiszta volt minden, de tényleg egy nem is kicsi darabka "átkos". Komolyan mondom, nem is lógott ki a Bogár a hangulatból. Persze a kollegák rögtön felfedezték a parkolóban álló Nyúl urat és mindenkinek volt egy Bogara és/vagy egy sztorija a régiszépidőkből.

 Ha már a Balaton partján vagyok, késő délután, amikor már a fények lágyabbak, stikában kigurultam a partra. Szép füves-fás-bokrso terület, hullámtörő kövek, nádas, miegymás. Idill. Senki sem szólt rám, egyedül voltam, fél órát játszhattam a telefonnal és a fényekkel. Tapasztalat: egyrészt meg kell tanulni autót fényképezni (mert azért ez is egy külön szakma), másrészt fényképezőgépet kell hozni, az iPhone ilyen feladatra már kevés. Szerelgetős képekhez megfelelő, de ilyen komolyabb melóhoz már nem.

 Kedden reggel megpaskoltam a motorháztetőt, majd észrevettem: sikerült egy virágzó fa alá parkolnom. Sárga virág, sárga virágporral, nem kevéssel. Így indulás előtt nem csupán a vésztartalék benzin beöntése és utána a motormelegítés lett aktuális, hanem az ablaktakarítás is. Gyors búcsúintegetések, irány Budapest, az indulásnál a negyed tankon éppen túllendülő benzinszintjelzőt gyakran lesve. Végül sikerült izgalommentesen hazaérni (Nyúl úrnak lelke van, megbeszéltük a dolgot), a színes foltot csupán a székesfehérvári tűzoltóság sajnos a préri közepén tárolt veterán tűzoltó járműi jelentették. Fék, padka, két kattintás...

 Végül egy tökéletes gondolat egy újdonat bogarastól, Herbie-től, a fórumról: "Pár régi autó után rájöttem, hogy egy felújításnak csak úgy van értelme ha előtte olyan élményeket gyűjtesz magadba, amik a hosszú nehéz felújítás alatt is kitartanak és emlékeztetnek miért is csinálod azt..."

Hogydeúgyvan.

A képek itt laknak.