Nyúl négy keréken

Miután a jobb első ajtókárpit tisztítása remekül sikerült, vettem egy nagy levegőt és vasárnap nekiálltam a Level 2 takarításnak. A szintugráshoz szükséges fejlesztések a következők voltak:

− A koszos hab letörlésére használt konyharuhát jobb nedvszívó törölközőre upgrade-eltem;
− A kertészkedéshez használt műanyag hab ülőkét-térdelőkét is bevontam a műveletbe, a betonon jó szolgálatot tett.

 Maradt a színes Ariellel dúsított melegvizes vödör, a köröm- és fogkefe, no meg a Jazzy a rádióból. A műveletre a vasárnapom rá is ment, a végső mozdulatok már sötétben, fejlámpával történtek meg. No de ne szaladjunk ennyire előre...

 Elsőként a bal első ajtókárpit jött. A dolog odáig simán ment, amíg a zseb kivételével mindent lesuvikszoltam. Az első, khm, orális tevékenység pont a zsebbel következett: összeráncolt műbőrt tisztítani nem bizonyult egyszerűnek. Gyakorlatilag csak a fogkefe játszott, a rések, gyűrődések miatt. Kiakadt a zseb bal oldali kampója is, vagy 5 perc volt, míg rájöttem, miért rogyott be a zseb a kárpitba. Ezeket még könnyen orvosolhattam, de van egy hiba, amivel majd foglalkozni kell: a zseb környékén elengedett a ragasztás, mely az ajtókárpithoz tapasztja a zsebet. Ehhez le kell bontani majd a kárpitot, de mivel itt pótolni kell a vízzáró fóliát is, mindenképp be volt ütemezve idén nyárra a javítás.

 Amikor készen voltam, új vizet kevertem és bemásztam hátra, annyi eszem persze nem volt, hogy az első üléseket előtte kiszedjem. Trabin nevelkedtem, ott sem volt több hely, megszoktam. :) A hátsó ülés ülőpadját kikaptam, kiporszívóztam, félretettem. A hátsó rész minden zegét-zugát is végigporszívóztam, akku környéke, fesszab (szép, csillogó Bosch, tuti már cserélt darab) és otthonos ürege. Vigyáztam a gyári fesszab-takaró kartonlapra, igazi csemege az ilyen. Következhetett a jobbos-balos kárpit, egy-két trükkös helyen (például az üléstámla rögzítőrendszere vagy a hamutartó körül) erős fogkefe-használattal. A motor felé eső területekhez előre döntöttem a hátsó üléstámlát, jut' eszembe, azt is ki kellett volna porszívózni, next time. Itt vigyázni kellett, hogy a szürke kárpit, ami a háttámla hátsó részét és a belső csomagtartót borítja, el ne szakadjon, amikor a csomagtartó és a háttámla találkozásánál üldögélek.

 Amikor készen volt a négy ajtó- és oldalkárpit, arra gondoltam: miért ne lehetne minden, piros műbőrrel burkolt területet letakarítani? Idő van, kedvem van, süt a nap, szól a jazz, az eb rohangál a labdáért, Anita és a Kedves Anyóspajtás ebédet főz. Tipikus kispolgári életkép, innen a város széléről, nem igaz? A hiba, hogy nem 1970-et írunk (ha már Bogár-karbantartás hétvégén) vagy nem egy új, féltve óvott, szorgalmasan takarított Suzuki Swift áll a garázs előtt. :)

 Mivel a hátsó ülés padja amúgy is kinn volt, azt volt a legegyszerűbb lepucolni. Utána jött az anyósülés és ekkor sem volt még annyi eszem, hogy kiszedjem. Szeretem a kihívásokat, na, fogalmazzunk inkább így. Persze a váltóalagút miatt nem lehetett a jobb alsó részt lesikálni, így nagy nehezen eljutott az agyamig a gondolat: az ülésnek mennie kell. Előre csúsztatás (s egy gyors fejbéli címke: síntakarítás és -zsírzás, mielőtt visszateszem), némi szentségelés és már kinn is csücsül az ülés a betonon. Maradék oldal sikamika, porszívózás, félrerakás. A vezetőoldali ülésnél már rutinosan a kiszedéssel kezdtem, mennyivel könnyebb így takarítani... :) Itt is porszívózás, majd a babapopsikendős kezelés minden letisztított műbőr felületre. Valami Babylove nevű került elő anyáméktól, bontatlan 80-as csomagban. Színtelen, szagtalan: yikes. Végigdörgölés, gyönyörködés. Igaz, még egy felületi áttörlésre szükség volt egy jó negyedórával később, mert fehéres anyagmaradékok tűntek fel a piros kárpiton. Letöröltem, fénylik, ragyog. Végül némi fényképezkedés d1987 elvárásainak megfelelően: csudaszép üléselemek a napon.

 Lassan rám is esteledett, úgyhogy gondoltam, gyorsan visszarakok mindent aztán irány a vacsora és a West Wing aktuális része. Aha. A sínek tisztítása, zsírzása nem volt nehéz feladat, a családi hagyományt jelentő Shell Retinax A kenőanyag segítségével. Amióta az eszemet tudom, ugyanezt a sárga bödönt használtuk apámmal minden szereléshez, egészen az első Trabantunk (UK 22-82, még gömbölyű lökhárítókkal) óta. Szerintem kábé egyidős velem a doboz.

 Az ezután következő 15 percet minden gondolkodás nélküli ülés-visszaerőszakolási kísérletekkel töltöttem, a végén már fejlámpával. Ahelyett, hogy mondjuk 2 percet töltöttem volna a padlósínek és az ülés sínjeinek szemlélésével: a Bogár alapvetően kőbalta-bonyolultságú. így az ülésrögzítés is. Miután (rendes férfi módjára) minden egyéb lehetőséget kimerítettem, összezsíroztam mindent az ülések körül, s az egyik sín elejét is elgörbítettem, csak megnéztem az alját, kicsit gondolkodtam, majd két finom kalapácsütéses visszagörbítést követően egy mozdulattal visszatettem a sínre az anyósülést. No comment.

 Végül minden a helyén volt, visszaálltam a garázsba. Közben egyetlen gondolat zakatolt a fejemben: ez volt a könnyebbik rész, következik a fehér tetőkárpit, sokkal vékonyabb, lyukacsos anyaggal. S 12-én Rajzás, az antennacsere mellett (LazloW, erősen számítok Rád!) a belső takarítás van kitűzve célnak. Közben jön egy három napos bécsi szakmai rendezvény, aztán újabb két hétköznap egy balatonkenesei esemény: szoros lesz. Megoldjuk.

A teljes galériát ezentúl ide, a posztok végére fogom betenni. Jobb ötletem egyelőre nincsen.