Nem tudom, miért gondoltam úgy, hogy pont a gumicsere fog simán és eseménymentesen zajlani. Igaz, a kétfelvonásos komédia végére meismerkedtem a nagycsöcsű szelep fogalmával, illetve láttam egy szép, veterán, amerikai kivitelű mélykék cabrio Mercedest. Ráadásul az új papucsok is szépnek néznek ki, úgyhogy a végeredmény mindenféleképpen pozitív.
A sztori eleje talán már ismert egy előző bejegyzésből: Nyúl úr gumijai öregek voltak nagyon, kirepedezettek, merevek, oldalfalból kikandikáló acélszálakkal néhol, konkrétan a pórkerék például emiatt használhatatlan volt. Kinéztem a 155R15-ben kapható gyakorlatilag egyetlen gumiköpenyt: Vredestein Sprint Classic, ami forrástól függően 21-25000 HUF/darab áron kapható. No, ez testvérek között is – szereléssel együtt- minimum 110000 HUF (4+1 a pótkerékre), ami azért nem kevés pénz. Sebaj, márciusban születésnapom van úgyis, lebeszéltem mindenkivel, gumira gyűjtök ajándék helyett.
Aztán hirtelen szembe jött velem egy fórumlakó hirdetése: 95%-os 165R15 /80-as Hankook, 4 darab, 28000 HUF. Azt nem mondtam még, de két 165-ös Kumho nekem is volt a garázsban, újonnan vettem és használtam talán egy évig, 2000 kilométert megtéve. Szóval elindult a vezérhangya: mi lenne, ha ezt megvenném és a hat azonos méretű külsőből összelegóznánk a szettet, erősen költséghatékonyabban?
Kikértem két hűséges segítőm, d1987 és LazloW véleményét is. Nekem elsősorban a „jajjnemlesztúlszéles”-probléma járt a fejemben, de mindketten azt válaszolták: nem és az üzlet megéri, ha a gumik tényleg jó állapotban vannak. Ráadásul jogos érvként merült fel, hogy a megtakarított több tízezer forintot így el lehet költeni olyan dolgokra az autón, amelyek szintén fontosak. Egyszerűen optimalizálni kell a forrásokat és a kiadásokat, hiszen nem német fizetésből veteránozunk.
Kis alkudozás az eladóval, majd virtuálisan egymás kezébe csaptunk. Beraktam az egyik, már meglévő 165-ös gumimat a pótkerékhez és elindultam a Hűvösvölgybe, az eladó gumisműhelyébe. A gumik már vártak, megnéztem őket, tökéletesen megfeleltek. A vadregényes hátsó udvarral rendelkező helyszínen begurultam a csempézett padlójú műhelybe, majd megkezdődött az operáció. Gyorsan meg is állt, mert már az első két, leszedett kerékből az egyik extra széles, régi szeleplyukkal rendelkezett s ehhez „nagycsöcsű”, azaz szélesebb aljú szelep szükségeltetik. Ami nem volt, lévén már ezer éve nem használnak ilyen felniket. Sebaj, gyors telefon több ismerős műhelybe is: ige-igen, ismerjük, de már nálunk sincs. Végül a Szentmihályi út 68. szám alatti nonstop gumisnál volt ilyen szelep.
Némi legózás: van 5 felni, ebből kettő normál, három nagyszelepes. Előre felkerült a két normál szelepes felni szépen megszerelve, míg az egyik hátsó kerékre az új gumi plusz régi, nagyszelepes belső került, a negyedik kerékhez már nem is nyúltunk hozzá. Plusz a nagyszelepes pótkerék, ugye.
Szép nyugisan átdöcögtem a világ másik végére (közben útba ejtettem a laptopszervizt, ahonnan kiváltottam az Afganisztánt kétszer megjárt mini noteszt, ami végül egy otthoni háztartási baleset áldozata lett), s itt sikerült végül a maradék három kereket is tömlő nélküli, új szelepes változatra átépíteni, tényleg minimális árért. Hozzáteszem, a szelepek árát a gumikat eladó fórumtárs állta, s a szerelési díj felét is elengedte. Korrekt üzlet volt, nevét, elérhetőségét eltettem, van néhány autó a családban. Ja és a Szentmihályi úton állt benn az udvaron a gyönyörű cabrio Mercedes is. Az egyik gumis srác pedig Golf I-tuner, de szíve vágya egy T1-es busz. Jó arcok dolgoznak ott, mondom én.
Aztán hazaballagtam, s a lemenő nap fényénél csináltam néhány fotót. Igen, Dávid, nem 300-at, de már haladok, tessék ezt figyelembe venni... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.