JC, a családi mindenes, más néven Birodalmi Csillagromboló egy két esztendeje nálunk szolgálatot teljesítő, idén 10 éves G Astra. Jön-megy, üzembiztos, van benne klíma, olcsó fenntartani, egyhatos Ecotec-motorjához képest nem eszik sokat. Szóval a tökéletes segítőtárs.
Nos, a mai napomból 3 óra JC csomagtartójárra ment rá. A saját hülyeségem miatt, s még közel sincs vége. A sztori eleje: nagyszülőktől vidékről isteni csemegeuborka savanyút hoztunk haza, s menet közben a 3 literes üveg felborult, s a nem megfelelően zárt tető mellett a lé kicsorgott. Mivel (1. elcseszés, lesz még bőven... ) egy lusta dög voltam és egyre csak halogattam a csomagtartó gumiszőnyegének beszerzését (ami pont az ilyen baleseteknél jelenthet sokat), így a lé szépen beleivódott a csomagtartó alsó takarókárpitjába. Ha lett volna egy csöppnyi eszem (2. elcseszés), akkor még aznap este, amikor a csomagtartóból a feldőlt befőttesüveget kiemelem (melyből szemmel láthatóan hiányzott a lé), akkor azonnal kiveszem a szőnyeget, száradni és legkésőbb másnap reggel kitörölgetem a csomagtartó fenéklemezét is. Nem volt, estevolt, fáradtvagyok, mindenkihaggyonmánbékén, örülökhogyvégreitthonvagyunk. Akkormégjóötletnektűnt.
Helyette (3. elcseszés) szerintem legalább két hónapig, ha nem többet jártam az uborkaleves hátsórésszel. A cucc persze a melegben jól érezte magát és barátokat növesztett. Cuki kis penészgombákat, a fenékkárpitra és a jobb oldali kárpitra is. A dologhoz hozzátartozik, hogy a lelkiismeretemet elaltatta: a kocsit rendben tartom amúgy, olajszint rendszeresen ellenőrizve és utántöltve, ha kel, ablakmosó, fékolaj, hűtővíz, ablaktörlőlapát, stb. Szükség szerint szervizelve. Szóval a kocsira vigyázok, ezt meg is hálálja, s mi ehhez képest egy kis uborkalé?
Sok. Főleg, ha az ember a penészgombák felbukkanását észlelve pánikszerűen kiszedi a fenékkárpitot, s az oldalkárpittal együtt Domestos-kezelésenk veti alá, gombaeltávolításilag. Ez még nem is rossz ötelt, de az már igen (4. elcseszés), hogy annyi eszem nem volt: talán a karosszériát is illene kitakarítanom alatta. A kárpit hamar megszáradt az őszi melegben, viszakerült, öröm és boldogság.
Egészen mostanáig. A héten megint észrevettem: visszajöttek a drága aranyos kis gombácskák. Persze, mert a karosszérián kialakult nedves dzsuva remek táptalajnak bizonyult s persze a fenékkárpit alsó filcrétege fel is szívta a nedvességet. Énbarom. Úgyhogy a mai 10 fokos nap egy külső mosással indult, majd egy kőkemény 3 órás csomagtartó-takarítással folytatódott. A csomagtartóból minden kiszedtem, kárpitot, a pótkerék műanyag leszorítóját, az emelőt és a tokját, illetve magát a pótkereket félreraktam. Minden, ami a kárpit alatt volt, ragadt egyfajta nedves, szagtalan, nyúlós és igen ragadós dzsuvától. A suvickolást Domestosos vízzel és ronggyal kezdtem, de egy percen belül kiderült: a konyhai Cillit Bang és a dörzsiszivacs az egyedül működő megoldás. Hadd ne mondam, mekkora boldogság volt ez. Ezzel a kettőssel kellett mindent végigpucolni. Utána Domestosos vízzel utómosás, majd a végén egy rozzant törölközővel letörlés és hajszárítóval szárítás. Többet nem hibázhatok.
Ezzel el is voltam egy darabig, plusz mellé a pótkereket és annak a leszorítóját is lecsutakoltam. A gumi minkét oldala dzsuvás volt rendesen, isteni volt dörzsölgetni. Most mindkettő a garázsban szárad. Külön öröm volt a csomagtér fenéklemezébe illesztett öt kis műanyag kupak (azok vajon minek vannak ott?) fogkefével és hígítóval takarítása.
Úgyhogy most már csak a kárpit és az emelő, illetve annak tokja táptalajos: holnap azokat is kipucolom. Még egyszer nem szívatom meg magamat a ráérünkmég-effektussal... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.