Néha a legváratlanabb helyekről bukkan elő a Trautmann-család régmúltjának egy darabkája. Mondjuk a Veterán Autó és Motor magazin decemberi számának 22. oldaláról. A „Colonial, a mi autónk” című cikk egy homokszín egri Skoda 1101 P-ről szól. A cikk címét olvasva még csak annyi derengett, hogy a legendák szerint anno apám fiatalkorában valami Skoda terepjáróval rodeózott a hegyekben. Skodának Skoda, külalakra terepjáró, bár a hátsókerékhajtás és a 32 lóerő nem az igazi így elsőre.  Ne legyek telhetelen, 1949-et kell megjelöli, mint a megjelenés éve.

 Aztán olvasom a cikket tovább, 25 oldal alja: „”A szürke forgalmi szerint 1960-ban, CI-18-52 rendszámmal bizonyos Lékai úr volt az első civil tulajdonos Budapesten, az ezt megelőző 11 évnek viszont nincs nyoma a házi archívumban”. Nabzmg, hát ez a Lékai úr konkréten Hochenburger-Lékai Péter, apám nagybátyja. Ez nem lehet igaz. Nem létezik, hogy ez _az_ a Skoda terepjáró. Éjel 11, nem érdekel, papucs, aztán iramodás a kerten keresztül apámék házába: még ébren van. Ellihegem, mit találtam, orra alá dugom az újságot. Hitetlenkedő, majd széles mosoly, 40 évet fiatalodó szemek. Priceless pillanatok ezek az én életemben, sosem fogom elfelejteni. Igen, a rendszám stimmel. Ez _az_ a Skoda. Persze az újság marad apámnál, mint kiderült, aznap éjjel nem sokat aludt.

 Másnap még egyszer végiggondolom, mit lehet tenni. Gyors email a VAM szerkesztőségébe (azóta is válaszolnak, btw, biztos a hidegben belassulnak az elektronok is...), délután megenn látogatása szomszédban: apámnak megvan a slusszkulcs is a kocsihoz. Nem hiszem el, de megvan. Ha nem cseréltek gyújtáskapcsolót, miénk a verda... ;) Megbeszéljük, hogy tavasszal Nyúl úrral lezúzunk Egerbe, Skodát nézni. Mint kiderült, az öreg harcosnak közelgő nyugdíjas éveire titkos terve volt az autó felkutatása, ha még meglenne valahol. Jelentem, megvan. 

 Miután napokig nem érkezik válasz a szerkesztőségbe küldött levélre, más oldalról támadok, nem hiába vagyok katonai újságíró. ;) Irány a Facebook, ott is a „Veteránjárművek ,alkatrészeinek, keresése. adok veszek oldala” csoport. Gyors kérdés, hátha ismeri valaki a jelenlegi tulajdonost. Mondjuk első körben a nagy sietségben a cikk szerzőjének a nevét pötyögöm be, de persze 2 percen belül érkezik a helyesbítés. Majd 10 perc múlva Kita Zsolt, a csoport tagja adja meg az emailcímet és a mobilszámot, illetve jelzi, hivatkozzak nyugodtan rá a hívásnál. Mint a mesében. 2 percen belül már Vincze Istvánnal beszélek, akivel 2 mondaton belül megvolt a közös hang. Persze, várnak tavasszal sok szeretettel, persze, ott lesz a Skoda is. Nagyon örülnek, hogy a kocsi előéletéből újabb dolgokat tudnak majd meg.

Ezért jó dolog veteránozni.

 Úgyhogy tavasszal irány Eger, apámmal és Nyúl úrral elmegyünk vissza a múltba. Jó lesz az. Addig is feltúrjuk a családi fényképarchívumot, mert az öreg szerint vannak képek a Skodáról meg persze Péterről és róla valahol. Ha meglesz, scannelés és CD, visszük magunkkal. Apám azóta Colonial-hirdetéseket böngész (rom ponyva alatt 800K-ért, pöpecnek látszó 2 millióért, kép nélküli kettőésfélért, kendácsolt 700K-ért), remélem anyám nem tudja meg, mert nem szeretnék félárva leni.