Két hét, majdnem 500 kilométer: egy családon belüli ideiglenes flottamozgásnak köszönhetően Nyúl úr 15 napig fő autóvá lépett elő. Ez – mint látható – nem jelentett azért több ezer kilométert, hiszen alapesetben hűséges (és szintén nem mai csirke) Peugeot városi cirkálómmal járok dolgozni. Azonban ez a három hét is elég volt ahhoz, hogy néhány következtetést levonjak belőle.
Először is: a gép teljesen üzembiztos. Egy köhhentés, egy nem indulás, egy berángatás nem volt. Pedig nem kevés dugózás is beesett kuplungegyesfékkuplungegyesfék, ahogyan kell. Mindig, de tényleg mindig két főtengelyfordulatra beröffent az öreg, még bontatlan F-es motor. A cégnél az esőveszélyes napokon sikerült teljesen esőmentes beállót lőnöm, így nem kellett aggódnom az esetleges vízben ázás miatt. Mázlim volt, egyszer sem futottam esőbe, a maximum néhány utcai tócsa volt.
Ezzel együtt is azt mondom: nem való Nyúl úr a mindennapos városi forgalomba. Egyszerűen féltem, Bogárban ülve világosodik meg az, ami az alapesetben GAstrával vagy kerékpárral járva nem feltűnő: elképesztő mennyiségű elmebeteg vezet még mindig a budapesti forgalomban. Ha megnyomják az Astra seggét, nem érdekel, rendőr, biztosító, kikalapálják. Ha megnyomja Nyúl úr seggét, akkor az szerintem letöltendő, mert a helyszínen agyonverem a kerékkulccsal. :) Sokkal kevésbé féltem akár az Astrát (ami, lássuk meg, egy igénytelen, megbízható, hűséges tucatautó) vagy akár önmagamat (sisak, kesztyű,erős világítás, fényvisszaverő bokapánt nélkül el sem indulok), mint az öreg harcost.
Bogárral – szerintem legalábbis – nem lehet Budapesten normális követési távolságot tartani. Ha megadom azt, amit a négy szervótlan dobfék követel (azaz a KRESZ-nek megfelelő, elméletileg kötelező távolságot) azonnal bejönnek elém. Így persze vagy lazulok és a mögöttem lévő tajtékzik (hiszen lassítva újra felveszem a megfelelő követési távolságot), vagy kockáztatok és az általánosan használt követési távolsággal próbálok túlélni. Az esetek döntő többségében az első, nekem nyugis módszert választottam, elvégre úriember egy 46 éves csodával nem siet, hanem megjelenik.
Érdekes tapasztalat, hogy ugyanazon útvonalon, ugyanúgy közlekedve, ugyanazokat a sebességhatárokat betartva (50 km/h, illetve a táblák által előírt változatok), a maximális megengedett sebességgel vagy alatta 4-5 km/h-val autózva sokkal idegesebbek a mögöttem jövők, mint ha az Astrával lennék előttük. Enek az okát komolyan nem értem,idegesítőbb a szabályosan (megjegyzem, többsávos úton szigorúan a legkülső sávban) haladó öreg autó, mint egy 10 éves G Astra?!?!
Hihetetlen örömfaktor. Egyszerűen imádtam a vezetés minden percét, legyen szó kora hajnali reptérjáratról, vasárnapi örömautózásról vagy éppen egy Jazzy rádiós reggeli dugóban várakozásról. Isteni volt, mindig kisimult az idegrendszerem 5 perc után.
Szóval érdekes és izgalmas kísérlet volt. Marad a szerelemautózás, nemsokára a téli konzerválással. Jövő tavasszal már aktuális öt új Vredestein Sprint Classic gumi, 20 ezer HUF/db, öröm és boldogság. Viszont ha nyáron Németországba akarok menni, akkor kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.