Quality time – nem minden hülyeség, ami a tengerentúlról, az egyesült Államokból érkezik. Persze a Cal Look vagy a Resto Cal Look mellett, ugyebár... :) Szóval vasárnap, a ragyogó időben elindultunk Anitával egy kisebb házastársi rekreációs túrázgatásra.
Az első célpont a Holdvilág-árok volt. Többször voltunk már itt, de az árok mindig új és új arcát mutatja. Csakúgy, mint a parkolás lenn, az ösvény elejénél, most éppen egy régi Swift mutatta meg, hogy lehet egyszerre három helyet elfoglalni. Egyszerű: állj merőlegesen a töbi parkoló kocsi közé.
Leraktam Nyúl urat az árnyékba, egy kissé gazos helyre, ami azért a célnak tökéletesen megfelelt. Kicsit túlparázom még a dolgokat (apám mi lesz itt, ha első gyerekes leszek?!?!?!), azt hiszem, mert az árok végén elkezdtem aggódni, mi van, ha valaki éppen most lovasítja megy a Nyulat (újságíróhoz méltó, derekas képzavar btw) vagy mondjuk ugrál rajta egy komplett osztálykirándulás. No, az inkább az árok végén, a vaslétránál volt megtalálható, első tippre egyetemista gólyacsoport lehetett. Lelkesek voltak – és hangosak.
Persze a visszaérkezéskor kiderült, hogy semmi baja nem volt. Anita elhozta a nagyobbik fotóapparátunkat, így elkészülhetett (a többi kép mellett) a „Cowboy a lovával” típusú zsánerkép. Íme. Hozzá kell tennem, hogy összesen két embernek viselem el, ha fotóznak: Anitának és a zseniális fotósnak, több éve velem dolgozó kolleganőnek, jóbarátomnak, Dévényi Veronikának.
Aztán ahogy kódorogtam a vas körül, elhangzott házasságunk eddigi legfeleslegesebb, egyben talán (számomra) legléleksimogatóbb kérdése: „Jó az idő, korán van, nincs kedved még Bogarazni?” Higgyétek el, ilyen apróságokon áll vagy bukik, hogy jól választottad-e ki életed párját.
Szerintetek? Irány a múltkori út, át a Pilisen, csak éppen visszafelé, Esztergom irányában. A mókát és az erdei utak nyugalmát csak néhány szlovák rendszámos tahó zavarta meg, ezúton is kívánok nekik balesetmentes közlekedést – nem rajtuk múlik. Asszonnyal a jobbegyben persze óvatosabb az ember, most nem csikordultak meg a szikkadt, csereérett 155-ösök. A motor finoman duruzsolt vagy erőteljesen ciripelt, helyzettől függően. Anita nem tudta, de ekkor már fejben vadul kalkulálgattam: elég lesz a benzin hazáig? (Elég lett.) Plasztikkártya volt nálam, de ez amolyan genetikai örökség apámtól, férfiúi büszkeség kérdése, amolyan családi hagyomány. Erről és a 28 év alatt időnként mellészámolt kalkulációkról mondjuk anyám tudna mesélni.
Esztergomban sikerült megtalálni a környék legrészegebb fazonját, miközben próbáltam kideríteni, vasárnap van-e parkolási díj a székesegyház alatti részen. Nem volt segítőkész, ellenben elaludt válaszadás közben. Sebaj, a napszítta, ázott, bepöndörödött (csókoltatom az üzemeltetőt ezúton is) papírról lelestem, szabad a pálya. Apróbb középkori vásár a székesegyház mellett, Duna-bambulás, rétes és szendvics egy kellemes presszóban (udvarias kiszolgálás inkluzíve). Nagy beszélgetések mindenféléről. Szóval quality time, a javából.
Visszafelé egy nyugdíjascsoport kelt át a 11-es városi, kanyargós szakaszán, erősen színuszos, de alapvetően random nyomvonalon. És még az egyik hölgynek állt feljebb, amikor egy szabályosan közlekedő, majd látványukra lassító autós meg merte pöccenteni a dudát... :)
A hazapöfögés a 11-esen történt, Duna balra, hegyek jobbra, országúti kerékpárosok kerülgetése, kényelmes 80, falvakban persze 50. Jönnek vissza az emlékek, dunabogdányi DH-verseny, amikor Ar3.14 egy fejbeverős versenybaleset után az látta, hogy a pálya kanyarodik. De nem, ellenben a fal győzött. Templom, ami mellől túra indult még sihederkoromban, presszó, ahol megálltam 15 éve egyszer kávézni. Mikre nem emlékszik az ember, ha kicsit ellazul. Na, ezért tessék Bogárral kirándulni.
Az egyetlen dolog, ami visszagondolva kicsit szomorúvá tesz, hogy egész nap, ragyogó hétvégi kirándulóidőben, Budapesthez közel, közepes forgalomban _egyetlen_ Bogárral nem találkoztam. Volt egy erős optotuning 2T-s Trabis négyes, meg egy Kacsa, két szélesvállú kopasszal. Ennyire nincs pénz, ennyire nincs már Bogár az utakon?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.