Ma Lazlow fényképezőgépe csattogott szorgalmasan Nyúl úr körül, miután a 38 és a 68 közötti különbségeket tisztáztuk a távrecsegőn keresztül (úgyis mint házszám).
Nyúl úrral kifaroltam a garázs elé, majd felmostam a felújítás közepén álló, Bogárhiánytól szenvedő szerencsétlen kollegát a betonpadlóról. Hiába, egy tökéletes állapotban lévő F-es motor az nem dübörög, hanem szimfóniát harsog. De minimu dorombol, mint egy jóllakott sziámi macsek. Aztán ajtó-ablak kitárva, csomagtartó kipakolva, karton kiszedve, 10-es kulcs segítségével (megkeresem a csőkulcsomat, azzal legközelebb egyszerűbb lesz a művelet) a műszerfal felőli takarókarton is kipattintva (most látam csak, hogy az is tökéletes álapotban van.
Itt ismét előjött a probléma: a hangszóró nem eredeti. De legalább lesz mit vadászni az ebay-en és a vaterán, ne legyünk telhetetlenek.
Lazlow is elismerően tapogatta a 46 éves vérnyúl karosszériáját: rendben van ez. Jaja, amíg lehet, így is marad, aztán megnyerem az ötöslotót, megveszem a szomszéd telket, építek oda garázst műhellyel, 10 kocsiállással és válogatott szakembergárda fogja karbantartania gyűjteményemet. Merek nagyot álmodni. :)
A fényképezés eredméynesnek volt minősíthető, hiszen Nyúl úr gyakorlatilag tökéletes gyári állapotában leledzik (a jobb első balesetet is korrekt módon javították ki anno), így a szintén 68-as modellévi járgányt felújító Lazlow több értékes részletet tudott memóriakártyára kapni. A megbeszéltek szerint bármikor jöhet. Az etalonhoz. A nyúlhoz. A Vérnyúlhoz!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.