Vettem a napokban (azaz múlt hét csütörtökön, egészen pontosan) és elővettem a kocsival együtt kapott retro üléshuzatokat. Vagy egy olyan érzésem, hogy ezek még kézzel, varrógéppel készülhettek otthon, nagyon korrektül vannak megvarrva. A vásárlás után ezeket leszedtem, hadd élvezzem a szép piros enteriőrt. Ugyanakkor nem akarom a használatban kikoptatni az antik szövetbútorzatot odabenn, így a garázs megfelelő polcáról leemeltem a bezacskózott huzatot.
A dolog nem volt móka nélküli: eleve gyűlölöm az üléshuzatokat feltenni, legyen szó bármilyen autóról. Persze reggel rohantam, így délután, a munkahelyen álltam neki indulás előtt bűvészkedni.
Az első ülésekkel aránylag könnyen végeztem. Itt már látszott, hogy a szélére bevarrott, elaggott gumik cserére szorulnak. Ilyenkor örül annak az ember, ha a kedves anyóspajtás varrónőként is dolgozott néhány évet. Persze minden érdek nélkül...
A hátsó ülések már szívatósabbak voltak. De legalább kiderült, hogyan keletkezhetett a kárpit egyetlen, két centis szakadása valamikor előttem: a hátsó ülés lapjának kiemelésekor. Ami viszont meglepett: a fesszabályzót egy külön, meglehetősen épnek bizonyult lapocska védi. Nem túl jó minőségű fotó alant.
Provizórikusan felimádkoztam a hátsó ülés támlájára és ülőlapjára is a huzatot, de szemmel láthatóan nem helyesen. Azt hiszem, hétvégén megint legózok egyet, a különféle zsinórok összekötési lehetőségeit kihasználva.
Stay tuned, holnap délután kirándulás Esztergomba... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.