Méghozzá erősen. Gyakorlatilag a Rajzás óta a garázsban alig jártam, nemhogy Bogarazzak. Az ok egyszerű, összeszedtem egy erősnek bizonyuló nyelőcsőgyulladást, kehes vagyok rettenetesen. Emiatt kénytelen voltam lemondani a LazloW-szervezte, május elsejei eggenburgi utat is, amit rettentően sajnálok. A dologhoz hozzátartozik, hogy kábé 10 évente egyszer vagyok beteg, 38 évesen fogalmam sincs, hogyan működik a táppénz, mert még nem volt hozzá szerencsém. Emiatt azonban morgós beteg vagyok, idegesít a saját esetlenségem, nem vagyok hozzászokva. Szegény Anitát ilyenkor nem irigylem.
Így marad a fejben Bogarazás. Legalább van időm nézegetni a március végén összeállított teendők listáját: az egyelőre 28 tétel között próbálok fontossági/megvalósíthatósági sorrendet felállítani. Kellene például egy normális üléshuzat, főleg, ha befejezem majd a kárpittisztítást: nem szeretném a szép, gyári bordó huzatot szétülni, összekoszolni. Ideje lenne egy légszűrőtisztításnak is, legalább megtanulom, hogyan is kell, nem lehet egy atomfizika. Érdekes és aránylag új jelenség a fékpedál időnkénti felkeményedése, majd újra normálisan működése.
Aztán a nemrég lezajlott lomtalanítás eredményét kihasználva nekiállok egy sarkot kialakítani (asztal, szék már van), ahol a Bogaras cuccokat tárolni tudom, elérnek a könyvek, újságok, papírok, listák, miegymás. Idő van, nem rohanok, csak úgy jól esne a kis lelkemnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.