Nos, okozott néhány izgalmas pillanatot az akkucsere. Elsején gyorsan feldobtam a töltőt a döglöttnek látszó, 11 éves akksira, hátha történik valami. Másodikán elmentem az újért, de már későn értem haza, nem volt kedvem náthásan a setétben mókolni. Úgyhogy tegnap kora délutánra maradt a csere. Leszedtem a töltőt, aztán csak próbából ráraktam a sarukat. Kulcs be, a kontrolllámpák ezerrel világítanak, szuper. Elfordítás, semmi. Meg sem nyekken. Remek, önindító, nem akksi? Aztán a régit ki, újat be, saruk vissza, beülés, pöcc-röff. Boldogság.
Szereztem egy, a fórumon erősen ajánlott akkutöltőt is, az Aldiban akciós volt, háromezeré’. Boldogság #2.
Van új napló is a 2014-es évre, drága Húgom ajándéka. Kicsi, kompakt, pont jó méret, simán belecuppan a kesztyűtartóba. Boldogság #3.
Rájöttem, hogy a múltkor beírt minimálprogramból kimaradt valami: az előző tulajdonos felkeresése. A tulaj, egy idős főorvos sajnos már elhunyt, de a fia még ugyanabban a kórházban és osztályon dolgozik.
Végül egy remek beharangozó: ezt a filmet látnom kell majd. Egy Bogár története, de igaziból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.