Csevesznyét elvitték, minden remény szerint talpraállítani. Megtenni azt, amihez nekem se erőforrásom, se lehetőségem nem maradt, így szegény csak gyűjtötte a port a garázsban.
A gépsárkányt két ismert bogaras arc veszi meg tőlem. Elméletileg most felkészítik vizsgára és utána már náluk fog tovább dolgozni mind az 50 lóerő.
Csevesznye volt az első Bogaram, amit úgy vettem meg, ahogy nem szabad: első látásra szerelemből. Mit láttam én akkor, hogy a hanyagul végzett, friss, vevőcsali fényezés alatt mi dolgozik. Abból, hogy milyen műszaki állapotban van. Hogy valami belekendácsolt, igaz, roppant kényelmes régi Audi-ülés van benne. Bogár volt, cseresznyemetál és gyönyörű.
Vele tanultam meg az alapokat. Rálocsoltam egy kazal pénzt, majd valahogy elfogyott a lendület, ahogy a karosszéria elkezdte megadni magát. Aztán a pénzforrások is elapadtak, jöttek a gondok, a szűkös források mindig másra kellettek. Voltak olyan részek is, amire nem vagyok büszke: a bogarhatu.hu Lost&Found fórumtopikjában megjelent felvételre például egyáltalán nem. A műszaki lejárt, nem mozgott már, s beköltözött a garázs egyik felébe.
Aztán valahogy ismét feltámadt bennem a tűz: sok éves szünet után újból aktív fórumozás, hirdetések böngészése. Az első elképzelés még persze a restaurálás volt, de aztán kiderült ez-az, a kasztnicsere, a motorcsere (Urkunde alapján pontosan tudható mindkettő). Így nem láttam értelmét belefeketni egy olyan, nagyon rossz karosszériaállapotú Bogárba azt a két millió forintot, amit valahogyan még meg is kellene keresnem. Tudni kell dolgokról lemondani.
S megjelent Nyúl úr, akivel – most már érettebb, felnőtt fejjel – remélem, nagyon sok kilométert fogok még elpöfögni.
Végül feldobtam a Komplett autók topikban Csevesznye hirdetését: órákon belül két komoly és több kíváncsi érdeklődő talált meg. Az elsőség alapján kerül majd Csevesznye hivatalosan is az új gazdájához. Sokat buktam rajta (pénzügyileg), sokat nyertem vele (tapasztalatilag). Számtalan emlék köt hozzá, túrák, találkozók, költöztetések, kisebb városi kötekedések, Bogaras Mikulás, a javítások. Ezeket nem felejtem el és remélem, hogy egyszer még tényleg találkozok vele, útra rakva. Most már nem rajtam múlik.
Most egy kicsit nem jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.