Mivel szombaton ragyogó napsütéssel megjött végre e a tavasz, kiálltam a garázsból egy kis karbantartásra. Mondjuk sok mindent nem kellett csinálni: egy gyors olajszint-ellenőrzés viszont azt mutatta, hogy a maximum jelzés fölött vagy 4 milliméterrel húzódik az olajszint. Ez nem marad így sokáig, hiszen jövő héten olaj- és váltóolajcsere is vár Nyúl úrra – biztos, ami biztos.
Alaposabban körbenéztem az elejében is. Elölről a tűzfal felé haladva: hát, a pótkeréktartó zseb már beteg egy kicsinyt. Vastagon fedi az alváz- és üregvédő, az előző tulaj anno nem spórolt a Lobakonnal. Ez mondjuk az elejében számos helyen látható, a csomagtartó tetejének nyílásaiból patakként csordogáló feketeségről nem is beszélve.
A tulaj tényleg gondos ember volt: évtizedes korú rongyok voltak szinte minden kábel és cső alá rakva: így nem dörzsölődnek ki a fém alkatrészeken egy esetleges mozgás kötben. Így ni:
Igaz, a csomagtartót fedő karton sarka is pont egy ilyen rongyos alátételezésnél fáradt el. Ráadásul az eredeti karton sokkal keményebb, mint a javításra hazahozott fekete kartonlap, így nem tudom, mekkora esélye lesz a ragasztgatásnak. Mondjuk 12700-ért volt a bugparts.hu-n karton, azért az most egy kicsit fájna. Meg különben is, próbálom megtartani azt, ami volt. Persze felvetődhet kérdésként, ez vajon a hányadik karton ott elől 1967. november 3-a óta?
A pótkerék kuka: tele van a töredezett gumikból kiálló fémszálakkal, kemény, mint a kő maga a gumi anyaga is. Sebaj, megoldom, van néhány mérethelyes gumiköpeny a garázsban.
Egyelőre nem bontottam le a műszerfal elé eső végének kartonborítását (két csavar rögzíti), majd itt kellene megoldani okosan az ablakmosó tartály bejövő gumicsövének rögzítését. Mint kiderült, ez hajlamos működés közben ledobni magát, így vagy egy műanyag gyorskötözővel erősítem meg majd a csatlakozást, vagy a javasolt, visszahajtós technikával oldom meg a feladatot. Igaz, egyelőre a már ismert okok miatt nem működik az ablakmosás, de azért a büszkeség miatt illik megcsinálnom.
S ha már alkatrészcsere: az SZMB-topikban feltett kérdésemre (mennyi is lehet a nyelestengely-csapágy ára?) az a javaslat érkezett, hogy ne cicizzek, vegyek 20 ezerér’ egy használt rövidváltót és kész. Ha nem jó, eladom és veszek még egyet, ha nem jó, stb. Nem tudom, bár a fórumtársak nálam sokkal tapasztaltabbak bogarazás területén, de azt hiszem, én inkább mégiscsak maradnék a javításnál. Igaz, ez a jelenlegi állás szerint úgy 28 ezer forintnyi munkadíjba és a csapágy árába kerül (feltéve persze, hogy itt a hiba), de a váltóm eddig tökéletesen működik és nem nagyon látom értelmét nem ismert állapotú váltók cserélgetésének. Meg hát ugye a megőrzés szándéka, ha és amennyiben nem volt még váltócsere 1967 óta, ezt sem lehet tudni.
A szerelés miatt egyelőre ugrott a teljes, professzionális belső kárpittisztíttatás ötlete a Rajzásra: marad a költséghatékonyabb saját erős megoldás. Ezt még körbejárom, milyen vegyszer és módszer nem bántja a tetőkárpitot és a piros belső részeket, mármint a porszívón kívül. Azért most egy alapos külső-belső ablaktisztítás belefért, apropó, a gumikat se felejtsem el leápolni.
Azaz talán majd lehet: az előző tulaj fia már célkeresztben, cím, munkahely pipa, innen már csak egy lépés az üzenet küldése és így a kapcsolatfelvétel. Állítólag az úr megígérte, hogy megkeresi azokat a papírokat, amik „valahol itt vannak”: akkora szerencsén nem lehet, hogy meglesz az eredeti füzetcsomag... :) Mindenesetre kíváncsi lennék Nyúl úr előéletére, sztorikra, eseményekre – feltéve persze, ha a doktor úrnak erre lesz ideje és kedve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.